A Garajonay Nemzeti Parkba belépve elkerülhetetlenül úgy érzed, hogy a részévé válsz, csapdába ejt minden sarkon, ahol csak jársz... és mit mondjunk, ha ősszel teszed meg!
Ősszel az erdő tükrözi a természetet és elkezd változni. Nyár óta szunnyad, ébredezni kezd, az esők beköszöntével a zöld különböző árnyalataiba öltözik. Az őszi fény végigkíséri ezt a tájat, különleges fényt adva minden szegletnek, minden zuzmónak, minden fatörzsnek, még inkább kiemelve, ha lehet, a park színeit. Az első esőzésekkel a gombák változatos színekkel vesznek részt ebben a látványban, megtörve a Garajonay jellegzetes zöldjét.
A babérerdő egy örökzöld fákból álló hegy, nem hullat olyan hatalmas leveleket, mint más fajok, más szélességi köröknél. A kirándulók örömére az ösvényeket borító levelek az évről évre felhalmozódó levelek maradványai, amelyek okker és vöröses színűre festik a talajt, miközben szerves anyaggal gazdagítják azt.
Az erdei környezetben soha nem hiányzik a köd, mely a szellő táncában jelenik meg és tűnik el, és tanúja a szigeteken uralkodó passzátszeleknek.
Az utazók néha felteszik a kérdést, hogy érdemes-e sétálni a parkban ködben vagy esőben is, és habozás nélkül az a válasz, hogy nem csak tanácsos, de elengedhetetlen is! Különösen az évnek ebben az időszakában élvezheti a parkban tett látogatását. A köd és az esőzések felelősek ennek az ősi erdőnek a fennmaradásáért és a sziget vízellátásáért. A Kanári-szigeteken alig van állandó vízfolyás a szakadékokban. La Gomera egy kivétel. Mindössze 300 kilométerre a Szaharától, a Föld legnagyobb sivatagától, 5 vízfolyás folyik egész évben a Garajonay-ban. A legnagyobb és leglátványosabb a El Cedro patak. Könnyű hallgatni a hegységben folyó kristályos vizet, és felfrissülni tiszta vízével. A Nemzeti Park 2-es, 8-as és 9-es útja elvezet minket erre az emblematikus helyre, Garajonay szívébe. A 9-es út Contadero-ból elvezet minket El Cedro falucskába, elhaladva a Lourdes kápolna és annak rekreációs területe mellett, ahol megpihenhetünk és felfrissülhetünk. Ez a körülbelül 6 kilométeres, közepes lejtésű ösvény természetes vízesésben végződik, mely egész évben táplálja a mezőgazdasági területeket a sziget északi részén. Útközben megcsodálhatjuk a Garajonay endemikus fáit, mint a viñátigo, a palo blanco és a babér. Ez utóbbi adja a nevét a babérerdőnek, és ha fel akarod ismerni, meg kell nézni a leveleit: a központi ideg mellett kis mirigyeket kell látni, és ha látod a termését, azok olyanok, mint a fekete olajbogyó. Már találkoztál a babérral!
A gyerekkorunkban megszeretett mesék mindig egy erdőben játszódtak, különös hangokkal a háttérben, mohák és zuzmók lógtak az ágakon, a köd megérintette a szereplőket, és még az illatokat is el tudtuk képzelni. És mi lenne jobb, mint most átélni? Az őszi parkban tett séta visszarepít a gyerekkorba, látni fogod, hogy mosoly kíséri végig a sétát, látni fogod, hogy a mosoly végigkíséri a sétát, mert újra érezni fogod azt a bizsergést, melyet a gyerekkori történetek olvasásakor vagy elmesélésekor éreztél.
És az otthoni kicsiknek? Számukra ez elengedhetetlen, a képzeletük túlárad őket ezeken a tájakon, az erdő minden métere az igazi táj, amely azt tükrözi, amit elképzeltek. Történetek koboldokról és tündérekről, akik a kidőlt fatörzsek között, a zuzmóval borított ágak között rejtőznek, miközben a táncoló köd beborítja a környéket.
Igen, az őszi park egy másik történet, egy másik gyerekkori mese, de ezúttal a főszereplőként élhetjük meg.
