La Gomera egy nagy kapun keresztül lép be a történelembe, mint annak a hőstettnek a főszereplője, amely Amerika felfedezésével megváltoztatta a világ felfogását. „Kolumbusz Kristóf nem augusztus 3-án, pénteken a Huelva-i Palos kikötőből indult el végleg Amerika felfedezésére, hanem1492. szeptember 6-án, csütörtökön reggel La Gomera-ból. Elindultak a szigetről, hogy megkeressék az ismeretlent: az Indiába vezető utat” – hangsúlyozza Antonio Tejera Gaspar, a La Laguna (ULL) Egyetem régészprofesszora.
Meghívjuk Önt, hogy érezze Kolumbusz Kristóf lábnyomát La Gomera gasztronómiájában, műemlékeiben és a modernitás kapujában, melyet ez az egyedülálló navigátor nyitott meg a szigeten tett három állomásán keresztül, melyet mindig a spanyol földekről Amerikába való elhajózásához választott.
La Gomera és az Újvilág felfedezése
Az 1492-ben és az azt követő '93-as és '98-as utazások során Amerikába érkezett növények és állatok jelentős része a Kolumbuszi-szigetről származik. A sziget La Gomera, mint az Amerikába vezető utolsó üzemanyagtöltő kikötő fontossága nyilvánvaló e két új utazás során, ahogyan azt az amerikai növények és állatok legújabb genetikai tanulmányai is bizonyítják, valamint az, hogy a XV. és XVI. századi krónikák szerint a szigeten olyan új élelmiszerek léteztek, mint a csokoládé, a burgonya, a paradicsom és a dohány, és így tovább.
La Gomera gasztronómiája Amerikának gyarmatosításához
Léteznek olyan adatok, melyek szerint Kolumbusz Kristóf első útjára vizet, sajtot, aszalt gyümölcsöket, sózott és pácolt húst, valamint kecskét vitt el a szigetről, amelyek tejét a skorbut gyógyítására használták. A kecskesajt napjainkban az egyik legértékesebb termék a gasztronómia világában La Gomerán. Nyers kecsketejből vagy kecsketej és juh tejkeverékből készül. A szigeten friss, félig érlelt és érlelt sajtot állítanak elő.
Kolumbusz második és harmadik útján a szárított termékek, narancsok, citromok és nyolc vemhes koca került sorra. Kolumbusz Kristóf maga is felismerte a párhuzamot az új vidékek éghajlata és La Gomera között, ezért választott gyapjú nélküli juhokat a szigetről, hogy azok ne szenvedjenek a hőség viszontagságaitól.
Valójában Kolumbuszt zavarta a gabona és a háziállatok hiánya az Újvilágban, és úgy döntött, hogy elhozza őket La Gomeráról. Ezért teheneket, lovakat, szamarakat, öszvéreket és csirkéket vittek. Jelenleg számos ilyen termék képezi La Gomera éttermeiben a gasztronómiai kínálat alapját. A gofio (pirított gabonák), a pálmalé, mely Ismeretterjesztő központa Miel de Palma (pálmaméz), a kecskesajt termékekhez és a sziget szarvasmarháihoz.
San Sebastián de La Gomera
1492-ben könnyen megközelíthető természetes öböl volt, ezért választotta Kolumbusz Kristóf megfelelő helynek a hajók kikötésére, az élelmiszer- és vízkészlet feltöltésére, mielőtt útnak indulna az ismeretlenbe.
Szintén San Sebastián de La Gomera-ban található a Pozo de la Aguada, mely a Kolumbusz által megtett három út során a személyzet vízellátását szolgáltatta.
A Nuestra Señora de la Asunción templom, mely Kolumbusz Kristóf idején inkább egy kis kápolnára hasonlított, mint a mai kinézetére, elengedhetetlen megálló a sziget kultúrájának megértéséhez, a la Casa de Colón, a házakkal körülvett, XV. századi szerkezetű épülettel együtt.
San Sebastián de la Gomera-ból dél felé haladva közúton elérjük Degollada de Peraza-t. Ebben a szakadékban a sziget őslakosai kivégezték Hernán Perazát, a kasztíliai nagyurat, akinek halála meghatározta azt a példás büntetést, mellyel az egész lakosságot csak néhány évvel Kolumbusz Kristóf érkezése előtt sújtották.
Vallehermoso
Gerián a világ kezdete volt Kolumbusz Kristóf számára. 1492-ben egy barlangházakból álló kis falu volt, ahol az őslakosok akkoriban a szigeten éltek a spanyol kasztíliai korona uralma alatt. Ezek a barlangházak a mai napig is megmaradtak. A Geriánból élvezheti a kilátást a Montaña del Adivino, egy enklávéra, melyet misztikum ölel a táj szépségének köszönhetően, amikor a passzátszelek beborítják.
Valle Gran Rey
Ideális hely a vízellátáshoz, mivel bőségesen esik a Guadá gerinc területén. Ebben a szakadékban tanácskoztak az őslakosok, hogy 1488-ban elvegyék a sziget urának, Hernán Peraza életét, amely motiválta a gomerai lakosok lázadását és kasztíliai korona véres megtorlását. A hely a El Palmarejo kilátóból élvezhető, melyet César Manrique művész tervezett. Itt felejthetetlen élményben lesz része a természeti táj felett lebegve.
Alajeró
A Calvario-hegy tetején található a San Isidro kápolna, mely a Tagaragunche hegyen épült, ahol a sziget őslakosainak maradványait találták meg. Itt megnézhető La Gomera déli részének nagysága, és a tenger lenyűgöző szépsége.
Hermigua
Ebben a gyönyörű völgyben található a Néprajzi Múzeum La Gomerán, ahol megismerheti a hagyományokat és szokásokat lakóinak hősies képességével, hogy alkalmazkodjanak a domborzati nehézségekhez. Éppen e nehézségek miatt született meg a Silbo gomero (a La Gomera-i füttynyelv), melyet az UNESCO az Emberiség szellemi kulturális örökségének nyilvánított. Ez az egyetlen hely a világon, ahol létezik ez a füttynyelv, melyet még ma is használnak a meredek szakadékok által elválasztott távolságok közötti kommunikációra.
Agulo
Az Atlanti-óceánba ömlő, szinte függőleges sziklák között megbúvó Agulo gyönyörű történelmi központtal rendelkezik szűk utcákkal, a XVIII. ésXIX. századi hagyományos építészet csodálatos példáival. A település a házaktól a tengerig jól elkülönülő teraszokba rendeződik, melyek a gomeraniai nép hősies mezőgazdaságát példázzák.
