A sziget északi részén Hermigua és Vallehermoso völgyek között, a fővárostól, San Sebastián de la Gomerától alig több mint félórányi autóútra található Agulo. Hangulatos és festői hely, tele történelemmel, természettel és hagyományokkal, ahol a Garajonay Nemzeti Parkban sétálva elszakadhat mindentől, kitekinthet az Abrante kilátóból, megnézheti a Roque Blanco természeti emléket vagy eltévedhet egy tökéletes állapotú óváros sikátoraiban.
Agulo, La Gomera bonbonja
1607. szeptember 27-én alapították, de csak 1620-ban kezdődött a hely benépesedése, ahol Agulo jelenleg található. 1739-re két kulcsfontosságú fejlesztésre valósult meg: a városháza és a város egyik legemblematikusabb épülete, a San Marcos Evangelista plébánia. Az 1960-as években 2747 lakossal érte el Agulo a maximális népességet, mely mára mindössze ezer főre csökkent. Közel nyolc kilométeres partszakasszal és 1360 méter magasságú csúccsal rendelkezik.
Agulo volt az első pont a szigeten, ahova ivóvíz és áram érkezett, és itt volt az első halász egy kikötő, ahonnan termékeket exportálhattak a világ többi részébe. De jelenlegi megjelenése, mely a legapróbb részletekig felügyelt és gondozott, finom süteményeivel együtt „El Bombón de La Gomera” (La Gomera bonbonja) néven teszi ismertté. Mindez egy nagy bazaltfal lábánál, amely természetes zöld erkélyt hoz létre a tenger felett.
Agulo felfedezése
A két völgy között elterülő Agulo két különálló részre oszlik, a felső és az alsó területre. A második, a parthoz közelebbi részen található az óváros, az egyik legszebb az egész szigetvilágban, szűk macskaköves utcákkal, fehérre festett házakkal és jellegzetes vöröses cseréptetőkkel. A házak körül a tulajdonosok saját fogyasztású zöldségeskerteket gondoznak, így fenntartva az ökológiai és fenntartható életmódot.
Kötelező meglátogatni a festő, José Aguiar házát, ahol jelenleg a Filii Christi Tematikus Múzeuma található, vagyis a Plaza de Leoncio Bentoá. Aguiar Kubában született, de Agulóban nőtt fel, és a kanári-szigeteki festészet egyik legnagyobb képviselője, és a XX. század legjobb spanyol freskófestője lett. Az épületet, mely sok éven át a festő lakóhelye volt, múzeummá, könyvtárrá és kiállítóteremmé alakították át. A tér a helyiek és a turisták találkozópontja, és az egyik legnépszerűbb sétálóhely egész Agulóban.
Az Abrante kilátóból, az azonos nevű szikla tetejéről, panorámás kilátás nyílik teljes Agulo településre, és az azt alkotó három központra: El Charco, Las Casas , és kicsit távolabb a La Montañeta. Mindezt egy látványos, üvegből készült konzolról, mely azt az érzést kelti, mintha a levegőben lebegne. Az Abrante közelében találjuk a Roque Blanco természeti emléket: 27 hektáros táj és tiszta természet, ahol a környéken olyan ritka cserjék példányai nőnek, mint például az eperfa. A környék további látnivalói közé tartozik a Las Rosas, egy békés, természettel körülvett víztározó, ahol élvezheti a madarak hangját, vagy a Montaña del Dinero kilátó.
San Marcos máglyái
Agulóban olyan hagyományt találunk, mely egyedülálló La Gomera szigetén, mint San Marcos máglyái. Minden április 24. előestéjén tömegek gyűlnek össze Agulo utcáin, hogy átugorják a borókafa halmokat, melynek illata minden utcát áthat a jellegzetes illatával. Ez a helyi hagyomány évszázadokra nyúlik vissza, és éjszaka a város utcáit színpaddá varázsolja, ahol a tűz, a zene és a vallás egyformán keveredik.
Agulo volt Antonio Marcos Chinea Hernández ökölvívó szülőhelye, aki részt vett az 1968-as olimpiai játékokon Mexikóvárosban, és máig az egyetlen La Gomerán született sportoló, aki részt vett olimpián. Chinea-n kívül olyan költők és írók születtek Agulóban, mint Cesarina Bento Montesinos, Pedro Bethencourt Padilla és testvére José vagy Antonio Jesús Trujillo Armas.
