Mielőtt a Kasztíliai Királyság 1402 és 1496 között meghódította a szigetvilágot, berber eredetű népesség lakott itt. Bár az őslakók gyökere közös volt, minden szigeten más-más törvények, szokások uralkodtak, ami gyakran vezetett összetűzésekhez. A feltételezések szerint az első lakók nagyjából az i. e. V. században érkezhettek a szigetekre, és majd kétezer évi elszigeteltségükben jellegzetes kultúrát és életmódot alakítottak ki a zord, vulkanikus környezethez alkalmazkodva.
A KANÁRI-SZIGETEK ŐSLAKOSAI
A Kanári-szigetek őslakói alkották az egyetlen bennszülött népcsoportot, amely Makaronézia térségét, vagyis az Atlanti-óceán északi medencéjéhez tartozó szigetcsoportokat lakta. Többségükben barlangokban éltek, habár Lanzarotén és Gran Canarián vadászó, állattenyésztő életmód, elszórtan pedig mezőgazdasági művelés nyomaira is bukkantak. Az olyan őshonos állatok, mint a kecske és a juh, nélkülözhetetlenek voltak a létfenntartáshoz, hiszen nemcsak vajat, sajtot, húst adtak, hanem bőrükből ruha, csontjaikból szerszámok készülhettek. A guancs nép a szélsőséges létfeltételek közötti fennmaradás példája, melynek hétköznapjaiba a múltból fennmaradt gazdag régészeti leletegyüttes és történelmi örökség révén az utókor is betekintést is nyerhet.
Bepillantás egy földművelő település életébe
A Cenobio de Valerón régészeti lelőhelyen látható Gran Canaria őslakóinak hatalmas közösségi gabonatárolója. A puha sziklafalba vájt barlangrendszer 300-nál is több, zegzugos járatokkal összekötött silóból áll. E történelem előtti építészeti alkotás szabadon látogatható, így mindenki a maga kedvére barangolhatja be a sziget e kulturális örökségét. Akár idegenvezetőt is lehet fogadni, aki beavat a hely valamennyi rejtélyébe.
Az őslakók művészete
A szigetek egyik legkiemelkedőbb régészeti emléke a Cueva Pintada, vagyis a festett barlang. A műemlékegyüttest egy sziklába vájt barlang köré szerveződő házcsoport alkotja. A barlang az őskori falu romjai fölött haladó folyosón át közelíthető meg, ahonnan jól látható, milyen volt a régi lakások elrendezése, beosztása. A barlangba belépve feltárulnak a falakat díszítő geometriai motívumok. A korszak művészetének ámulatba ejtő lenyomatai a boltozatot védő üvegkupolán át egészen közelről is szemügyre vehetők.
A guancs múmiák
Más civilizációkhoz hasonlóan a guancsok is mumifikálták halottaikat. Technikájuk és precizitásuk több kutatás tanúsága szerint is nyugodtan mérhető más kultúrák, például akár az egyiptomi színvonalához. S bár ez a temetkezési forma csak Tenerife és Gran Canaria őslakói körében volt szokás, ma a múmiákat az egész guancs kultúra legfontosabb emlékei között tartják számon.
Aki szeretné közelebbről is látni a múmiákat, látogasson el Tenerifén a természettudományi és antropológiai múzeumba (Museo Arqueológico), ahol több mint 140 bebalzsamozott testmaradványt és 12 teljes múmiát állítottak ki, közöttük a sziget legrégebbi, több mint 1700 éves matuzsálemeit.
A jelenlévő kultúra
Jóllehet a XV. századi spanyol hódítástól kezdve az ősi kultúra igencsak háttérbe szorult, a történelmi kutatómunkának és az utóbbi időben ébredező kulturális öntudatnak köszönhetően a guancs kultúra hatása mindegyik szigeten egyre erősödik. Így La Palmán a belmacói barlang, El Hierro szigetén a Julan völgye, Gomerán a régészeti múzeum, Gran Canarián a Museo Canario gazdag leletanyaga segít közelebb kerülni a szigetcsoport múltjához.
